Basic HTML Version
1
El őszó
Előszó
„Lesz, ami lesz, vágjunk bele!”
Marokkó, 1997. január 7., kedd
Hajnali 5 óra 30 perc
J
oan még aludt, amikor felébredtem és felültem az ágyban.
Marrakesh felől hallottam a müezzin távoli énekét, ahogy
imára szólítja a hívőket. Tartoztam egy levéllel Hollynak és
Samnek, ezért kitéptem egy lapot a noteszemből, és megfogal-
maztam nekik néhány sort arra az esetre, ha nem térnék vissza.
„Drága Gyermekeim!
Az élet néha váratlan fordulatokat vesz. Mindennapjaid
haladnak a maguk útján, és szíved tele van szeretettel, aztán
egyik nap hirtelen minden megváltozik, és nincs tovább.
Mindketten tudjátok, hogy igyekeztem teljes életet élni.
Életem eddigi 46 éve alatt szerencsés voltam, hogy sok min-
dent kipróbálhattam. Az élet minden percét élveztem, külö-
nösen azokat a pillanatokat, amelyeket veletek és édesanyá-
tokkal tölthettem.
Tudom, sokan őrültségnek tartották, amikor belevágtunk
ebbe a kalandba. De azt is tudom, hogy tévedtek. Úgy gon-
dolom, hogy az atlanti- és csendes-óceáni tapasztalataink
segítenek majd abban, hogy biztonságosan földet érjünk, és
ezért vállalhatjuk a kockázatot. Mint kiderült, tévedtem.
Ennek ellenére semmit sem bántam meg az életben, ki-
véve, hogy nem segítettem többet Joannak a nevelésetekben.