Basic HTML Version
2
A V irg in-sztor i
Mára mindkettőtök személyisége kialakult, édesanyátokkal
nagyon büszkék vagyunk rátok. Nálatok jobb gyerekeket el-
képzelni sem tudunk. Kedvesek, figyelmesek és életvidámak
vagytok (sőt még humorérzéketek is van!). Mi mást kíván-
hatnék még magunknak?
Legyetek erősek, bár tudom, ez nem mindig könnyű.
Remélem, mindig emlékezni fogtok a közösen eltöltött pil-
lanatokra. Éljetek teljes életet, és próbáljátok meg minden
percét élvezni! Szeressétek Anyát, és vigyázzatok rá nagyon!
Szeretlek titeket!
Apa”
Összehajtogattam a levelet, és a zsebembe csúsztattam. Talpig felöl-
tözve, indulásra készen feküdtem Joan mellett, és átöleltem. Míg én
éber voltam és nyugtalan, őt melegnek és álmosnak éreztem. Holly
és Sam bejöttek a szobába, és bebújtak közénk az ágyba. Sam ké-
sőbb unokatestvérével a felszállóhelyre osont, hogy megnézze a hő-
légballont, amellyel hamarosan világkörüli útra indultam. Joan és
Holly velem maradtak, míg Martinnal, a meteorológussal beszél-
gettem. Tájékoztatott arról, hogy a tervek szerint indulhatunk, és
örömmel jelentette, az időjárási viszonyok öt éve nem voltak ennyire
ideálisak. Ezután felhívtam Tim Evanst, a csapat orvosát. Közölte,
hogy nemrég végzett Rory McCarthy, harmadpilóta vizsgálatával,
és arra jutott, hogy Rory sajnos nem tud velünk tartani. Kezdődő
tüdőgyulladása volt, így ha a következő három hetet zárt kabinban
tölti, az állapota tovább romolhatott volna. Nyomban hívtamRoryt,
hogy megmondjam neki, mennyire sajnálom.
– Találkozzunk az étteremben, reggelizzünk együtt! – java-
soltam neki.
6 óra 20 perc
Amikor Roryval leértünk, az étterem még kihalt volt. Az újság-
írók, akik az indulás előtti nap mindenhová elkísértek, már elin-
dultak a felszállóhelyre.