el őszó
13
engedje, hogy az ukrán–orosz konfliktus éket verjen a tag-
országok közé. Putyin, aki soha nem rejtette véka alá a cse-
lekvőképtelen Európai Unió iránti megvetését, nyilván kár-
örvendően szemlélné a politikailag megosztott Nyugatot.
Ez valós eshetőségnek bizonyult olyan oroszbarát és ener-
giafüggő uniós tagállamok brüsszeli megítélésekor, mint
Szlovákia és Magyarország.
Válsággócok a nagyvilágban és Európában, lehallga-
tási botrány által kiváltott növekvő Amerika-ellenesség
Németországban: Merkel politikai hétköznapjait továbbra is
ezek a régről ismert jelenségek töltik ki. Mindamellett új-
raválasztása után sokak fejében megfordul, sőt sokakat ko-
molyan foglalkoztat a gondolat, hogy miként alakul Angela
Merkel jövője ezután? Mikor üt politikusként az utolsó órája?
A választások után tehát újra döntés előtt állt. Egy biz-
tos: a választási siker után Merkel nagyon is tudatában van
annak, hogy szem előtt kell tartania várható politikusi élet-
tartamát. Vajon mikor jön el az a nap, amikor a politikai
hangulat ellene fordul? Lehetséges, hogy a németek meg-
elégelik a politikai stílusát? Vajon mikor érik meg az embe-
rekben a váltás iránti igény?
A demokráciában a politikai vezetőket a rendszer
előbb-utóbb elkoptatja – ezzel Merkel nagyon is tisztában
van. Azt azonban egyelőre maga sem tudja, hogy saját ma-
ga fogja-e fokozatosan előkészíteni a német politika élvo-
nalából történő visszavonulását, avagy ragaszkodni fog-e
– mint oly sokan előtte – a hatalomhoz. Mint oly gyak-
ran erős egyéniségeknél, Merkel esetében sem lesz könnyű
közvetlen környezetéből szóba jöhető utódot találni. Pártja
mindenesetre nem mutat nagy hajlandóságot arra, hogy a
kancellár asszony kezét elengedje, pláne azok után, hogy
2013. szeptember 22-én oly meggyőzően biztosította a
