1. Merkel-máni a
19
Ismételten – hiszen már korábban is többször tanújelét ad-
ta annak, hogy a lehetőségeket messzemenően képes ki-
aknázni: az első kancellársága és a hivatalban eltöltött né-
hány kemény hét után, majd újra a Német Szociáldemokrata
Párttal (SPD) való közös koalíciós kormányzást és a 2008-
as pénzügyi válságot követően. Ekkor ismételten úgy tűnt,
hogy karrierje csúcspontjára ért. Merkel azonban nem hisz
az egyenes ívű felemelkedésben. Számára a politika egy zéró
összegű játszma – pozitív és negatív események összessége,
siker és kudarc állandó váltakozása.
Ezzel el is érkeztünk a valódi problémához: a siker vagy
sikertelenség nemcsak egy koalíció stabilitásán, a választók
elégedettségén vagy nemzetközi összejövetelek gyakorisá-
gán mérhető le. Ezek mind félrevezető kategóriák. A valódi
tényezők a megtörtént események. Egy újságíró kérdésére,
hogy mi az, ami egy kormányt képes kizökkenteni a meg-
szokott kerékvágásból, Harold Macmillan brit miniszterel-
nök így válaszolt: „Az események, barátom, az események”.
Nos, Angela Merkelnek súlyos történelmi teher nyomja a
vállát. Egy olyan esemény, amely mindennél jobban meg
fogja határozni kancellárságának sikerességét vagy sikerte-
lenségét: a válság.
A kancellár asszony nem kereste a válságot, a válság ta-
lálta meg őt. A válságra tekinthetünk úgy is, mint valami
mitológiai szörnyre. Egy kicsit olyan, mint a mesebeli hét-
fejű sárkány, és egy kicsit a pokol kapuit őrző Cerberusra
hasonlít. Kezdetben a pénzügyi válság köntösében bukkant
fel, majd egy hatalmas méretű, az egész világot megrenge-
tő gazdasági válsággá terebélyesedett, hogy végül az euró
válságává alakuljon át. A háttérben több súlyos probléma
húzódik meg, amelyek óriási károkat okozhatnak: a legel-
ső egy adósságválság, ehhez járul a gazdasági növekedéssel,
