el őszó
11
lángok csapnak fel. Mindeközben az Egyesült Államok
Barack Obama elnöksége alatt egyre inkább visszahúzódik
a világpolitika színpadáról, különösen az európai színtérről.
Ez pedig jelentősen növeli a Németországra nehezedő
nyomást, és e kiemelt pozícióval járó hátrányok is nyilván-
valóak. Mintha újraéledne egy régi reflex Európában: ha
valamelyik ország túlságosan megerősödik, a többi állam
igyekszik kiegyenlíteni az aránytalanságokat. Németország
gazdasági hatalma egyesekben félelmet kelt, ezért bizonyos
szempontból jogosan méltatlankodnak, hogy a németek
gazdasági megerősödése az ő kárukra történt. Másrészt az
a Franciaország, amely az európai erőegyensúly másik pil-
léreként már nagy hagyományokra tekint vissza, mostanra
nemcsak gazdasági hanyatlással, hanem politikai válsággal
is küzd.
2014 májusában, az európai parlamenti választásokat kö-
vető hetekben Merkel számára világosan kirajzolódtak ha-
talmának korlátai. Mindvégig meghatározó szerepben volt
a kinevezéseket illetően – tudta, hogy az ő beleegyezése nél-
kül nem tölthető be egyetlen vezető poszt sem az Unióban.
Most azonban meg van kötve a keze. Németország do-
minanciáját sokan túl nyomasztónak érzik. Úgy gondol-
ják, elérkezett a megfelelő pillanat, hogy a németek nélkül
is születhessenek fontos döntések, legalábbis megkísérel-
jék az európai intézményekben – az Európai Bizottság, az
Európai Tanács és az Európai Parlament triumvirátusában
– megteremteni a hatalmi egyensúlyt. Kapóra jött számuk-
ra, hogy Merkel korábban e tekintetben két hibát is elkö-
vetett. Amikor az európai szocialisták 2013 nyarán elnök-
jelöltet választottak az Európai Bizottság élére, nem emelte
fel elég határozottan a szavát az eljárásmód ellen, és ez-
zel hallgatólagosan elismerte, hogy a szocialisták befutó
