1
Előszó – Az Exegesis
1978 NYARA
A
szemináriumot egy tekintélyes, modern szállo-
dában tartják a Cromwell Roadon, Londonban. A
csütörtök este a bejelentkezésről, feliratkozásról és a
pénzbefizetésről szól. Mire este megérkezünk, már vagy öt-
venen gyülekeznek. Főleg asszisztensek, sürögnek-forognak
körülöttünk, segítőkészen, barátságosan. Szerencsére senki
sem ismer fel, hiszen képek még nem nagyon jelentek meg
rólam. Csak a keresztnevemet tudják, illetve azt sem, mert
úgy mutatkozom be, hogy Mick.
Közben érkezik a többi „tanítvány” is, és csak toporgunk
össze-vissza, senki sem tudja, hogy mibe is keveredett. Az
asszisztensek elmagyarázzák, hogy mi fog történni, és is-
mertetik a szabályokat. Alkoholt fogyasztani és dohányoz-
ni tilos és még vécére sem engednek ki. Meg kell várnunk
a szünetet. Elmondják, hogy másnap reggel pontosan fél
kilenckor legyünk a hotelben. Richard Bransonnal meg-
beszéljük, hogy éjjelre a lakóhajóján húzzuk meg magun-
kat Rosie-val.
Másnap reggel hidegnek, érzéketlennek és szinte ro-
botszerűnek tűnnek az asszisztensek. Nem reagálnak,
nem válaszolnak, nem helyeselnek és nem is ellenkeznek.
Semlegesek. Arra gondolok, ez biztosan a stratégia része.
A mindennapi életben megszoktuk, hogy azért érintke-
zünk embertársainkkal, hogy elnyerjük a tetszésüket vagy
