2
Mike Oldf ield
a rokonszenvüket. Ha pedig nem tetszenek nekünk, megte-
szünk mindent, hogy ők se érezzék jól magukat.
Körülbelül nyolcvanan vagyunk, besorjázunk egy terem-
be, és feszengve helyet foglalunk. Hirtelen gyors léptekkel
berohan a vezető, Robert D’Aubigny. Elegáns öltözék, kifo-
gástalan frizura, tökéletes megjelenés. Rendkívül karizma-
tikus fazon, egyesekben egyszerűen megvan ez az adottság.
A pulpitusra, a tábla elé áll, és beszélni kezd.
Azzal kezdi az előadását, hogy elmesél néhány nagyon
alapvető dolgot a szellemről, az emberi kapcsolatokról, és
működésükről. Arra biztat, hogy jegyzeteljünk, és rajzol-
ni kezd a táblára. Rajzol például egy üvegpalackot, amiben
van egy légy. A rovar egyre csak az üveg falának veri magát,
és eszébe nem jut, hogy felfelé repüljön. Az egészet szó-
rakoztató módon, időnként kifejezetten viccesen adja elő.
Mindannyian felnevetünk.
Egy mikrofont adunk kézről kézre, és sorban minden-
ki elmondja, mit vár a szemináriumtól. Ahányan vagyunk,
annyiféle bizonytalanság és félelem tartja hatalmában a tár-
saságot. Mikor rám kerül a sor, elmondom, hogy a pánikro-
hamaim miatt vagyok itt. Szeretném jól érezni magamat a
bőrömben, és úgy általában az életben. Szeretnék nem foly-
ton arra gondolni, hogy nem tartozom ide, hogy rossz boly-
gón lyukadtam ki, hogy teljesen idegen vagyok.
Az egyik fogalom, amit Robert bevezet, a „tilosban par-
kolás”. Ez olyan, mint amikor egy zárt övezetben vesz-
tegelsz, vagy nincs érvényes parkolójegyed. Az ember
ilyenkor szabálytalanul éli az életét, nem néz szembe az
igazsággal, hazudik önmagának. Robert útmutatásának
megfelelően mindegyikünk kiáll a csoport elé és beszélni
kezd. Hamarosan kiderül, hogy az egész teremben nincs
egyetlen olyan férfi vagy nő, akinek ne lenne az életében
