El őszó – A z E xegesis
3
valami, amivel a tilosban parkol. Robertnek időnként ki
kell kényszerítenie a résztvevőkből az őszinteséget. Már a
testbeszéde alapján tudja, mikor játssza meg magát az ille-
tő, és mikor próbál meg terelni. Máskor egy ideges neve-
tés, gesztus elég ahhoz, hogy leleplezzen valakit. Robert
szó szerint kipasszírozza belőlük az őszinte szavakat. Azt
szajkózza, hogy nem érdekli, ki milyen álarcot ölt magá-
ra. Légy kemény, és találd meg, mi az, ami akadályozza a
fejlődésedet.
Egymás után, szép sorban mindannyian felfedjük, hol
parkolunk a tilosban. Ez nem valami nyafogós, hippi dolog
önbizalom-hiányos szerencsétlenek számára. A jelenlévők
mind normális hivatással rendelkező emberek, akik fizet-
tek azért, hogy itt legyenek. Rosie, a nővérem fiúja, amolyan
Pokol Angyalai típusú fazon, mellkasán hatalmas, tetovált
rózsával. Közvetlenül mellettem ül, és mosolyog. Tudom,
hogy tud agresszív, sőt veszélyes is lenni, de kellően flegma
is. Szerinte vicces, hogy a csoportban mindenki mennyire
más, mennyire máshogyan éli meg a szerepét. Önbizalmat
ad, hogy Rosie velem van. Nem tudom, miért, de meg-
nyugtat a jelenléte.
Elmélkedünk az emberi természet esetlenségén és gyar-
lóságán. Képesek vagyunk az önpusztítást választani, és egy
csődtömeget csinálunk önmagunkból. Úgy teszünk, mint-
ha valaki más tehetne arról, hogy rosszul megy a sorunk.
Eljátsszuk az áldozatot, amikor rosszra fordulnak a dolgok.
Robert elmagyarázza, hogyan kapcsolódik ez szinte min-
den esetben valamilyen gyerekkori élményhez. Gyakran
egyszerűen csak büntetjük önmagunkat, de úgy, hogy köz-
ben észre sem vesszük. Néha valakinek rá kell erre mutat-
nia, nekünk pedig csak figyelnünk kell rá.
Egy idő után valaki türelmetlenkedni kezd.
